Őszi levélhullásban Márianosztra és Bény között

Munkazarándoklat őszi avarágyon a Börzsönyben

2016. október 29-én Méhes Richárd a hajnali órákban indult Pozsonyba, ahol a dercsikai zarándoktársával találkozott és Szobra vettek vonatjegyet. Érsekújvárban az újvári zarándoktársuk csatlakozott hozzájuk, aki kb. 2 hete érkezett haza az El Caminóról.

Egészen Szobig szép élménybeszámoló részei lehettek. Szobnál leszálltak a vonatról és később busszal mentek Márianosztrára. Sajnos a bazilikába nem tudtak bemenni, mert a bazilika áprilisig zárva tart (a vasárnapi miséket leszámítva) belső festés miatt.

A zarándokok munkazarándoklatra indultak Márianosztráról Bénybe, hogy megnézzék a régebben már mások által bejárt útvonalat. A piros Mária Út jelzése már a faluban szépen fel van festve, ennek a jelzésnek a folytatása a Máriavölgyi zarándokút.

A bazilikától a kisvasút állomása felé mentek. Bár látták az erdei kisvasutat, de ez éppen csak idáig közlekedett. Nemrég lett felújítva a Márianosztra és Nagyirtás között a kisvasút vonala, eddig nem közlekedett itt a kisvasút.

Átkeltek a vasúti síneken és egy földúton, a piros és zöld turistajelzésen folytatták az útjukat. Borongós időben hagyták el Márianosztrát. Egy kis idő után már a piros „M” betű is felbukkant turistajelzések mellett. A szántóföld mellett haladtak, mivel a traktorok nagy sarat gyúrtak a földúton. Beértek egy szép patak völgybe, ahol avaron lépkedve, lejtős terepen haladtak tovább, a völgyoldalba. Ezen a terepen a figyelemmé volt a szerep, ne hogy rosszul lépjenek és megcsússzanak. A napocska már elkezdett sütni. Szép őszi napon történt meg ez a bejárás.

Szép helyeken haladtak keresztül. A szél olykor levélesőt idézett elő, ami még különlegesebbé tette a bejárást. Egy kis idő után egy turistaponthoz értek, ahol a turistajelzések ketté váltak. Tovább a zöld jelzést követték, mely egészen a szlovák-magyar határig megy. Meredeken felfelé kellett kicsit kapaszkodniuk, hogy kimenjenek a völgyből. A piros M betű csak néha tűnt fel, sok helyen csak a fehér alap mutatta, hogy erre halad a Mária Út is.

A szép őszi erdőben állatok nyomaival is találkoztak, vaddisznó túrásokkal. Egy kis idő után a zöld jelzéssel a kék turistaút együtt haladt. A két jelzést követve kiértek a Piribék-tisztásra, ahol a jelzések szétváltak. Egy zöld négyzet ment le Liliompusztára, a zöld pedig folytatta az utat Letkésre. A piros M betű teljesen eltűnt, már a fehér alap is eltűnt.

A zöld jelzésen egy patak völgyben, pincéket érintve érkeztek meg Letkés faluba. Már messzebbről feltűnt számukra a klasszicista Krisztus mennybemenetele templom, ahova be tudtak menni, mivel aznap szentségimádás volt a faluban.

Letkésnél átkeltek a határon és az Ipolyon. Megérkeztek Ipolyszalkára. Látták a főutcán levő, piros tornyú Mária mennybemenetele templomot. A szőlőhegy felé mentek tovább. Sütött a nap, de nagyon erős szél fújt közben. Ahogy minél inkább hagyták el a falut, annál inkább kirajzolódott a Börzsöny vonulata és a környező hegyek. A szőlőhegynél kápolnákkal és keresztekkel találkoztak. Földúton haladtak tovább.

Próbálták folytatni az utat a régebben már felmért útvonalon keresztül. Lesig az út ki volt gyúrva, de onnantól már nehezebben lehetett továbbmenni. Az út emelkedett és sok vékony fát, rózsabokrokat kellett kerülgetni. Majd kiértek egy járt útra, ahonnan a szőlészet mentén kiértek az útra. Egyenesen folytatták tovább az útjukat, tőlük a felbukkanó település, Garampáld volt. Átkeltek a Szikince (Perec) patakon. Elmentek egy újabb kereszt mellett. Átkeltek a Garamon és megérkeztek Bénybe. Sajnos a helyi katolikus templomot és a körtemplomot csak kívülről tudták megnézni.

Mivel lekésték a Párkányba menő buszt, ezért Richárd egy kapott telefonszámot felhívott. Kiderült, hogy a Koczka házaspár fekvőbeteg. Próbáltak stoppolni, de senki nem állt meg. Végül Koczka úr jött értük autóval, hogy elvigye őket párkányi vasútállomásra. Megtapasztalhatták így a helyiek segítőkészségét is, amellett, hogy az autóban jól elbeszélgettek a helyi úrral. Így elérték a vonatot, amivel este 9 körül már hazaérhettek (nem pedig a későbbivel, csak éjfélkor).

Nagyon szép időben, őszi tájban és erdőben feltöltődve, jókedvvel értek haza.