Kátló falu felett, a Kis-Kárpátok felé

Június végi hőségben Nagyszombat és Kátló között, Dejte felé

Június vége felé, 24-én bejárásra került sor a Szakolcai zarándokút részét képező Nagyszombat és Kátló között szakaszon. A tervek szerint Dejtéig ment volna a bejárás, ahol egy Szűz Mária jelenés történt, de ez az utolsó szakasz, a Kátló és Dejte közti pár kilométer már nem fért bele a napba.

Komoly meleg ígérkezett aznap, amit az út során meg is tapasztalt a vándor – nyári, tikkasztó hőség volt így június vége felé, ami sok veszélyt tartogatott a magában, de végül minden rendben alakult.

Kora hajnali indulással és dunaszerdahelyi átszállással történt a megérkezés (még jóval 8 előtt) Nagyszombatba. A bejárás kiindulópontjához (a Szent Miklós-székesegyházhoz) a belvároson kellett keresztülmenni.

Az út a Trnávka folyócskát és a nagyszombati keresztutat érintve, a vasúti sínek mentén és a várost elkerülő körgyűrű alatt éri el a lőteret, ahol egy tanösvény is lett kialakítva. Az itt elért, az elején még elhagyott és benőtt bicikliút egy földútba torkollik a lőtér után, mely a gabonaföldeket átvágva kanyarog távoli dombok felé. Közben csodálatos látványban lehet részünk, amint látjuk a templomtornyokkal teletűzdelt város látképét. Ha szép idő kíséri az utunkat (mint most is), akkor már a Kis-Kárpátok vonulata is enyhén látszódhat a számunkra.

A kanyargó földúton elérünk egy a városból induló mellékutat, amin átkelve, szemben egy szép Szűz Mária szobrot láthatunk a kis Jézussal. A szobor mögött kanyarog tovább a földutunk Ispáca (Špačince) falu felé.

Az 1899-ig Spácza néven emlegetett, több, mint 2800 lakossal rendelkező faluba egy, új lakónegyeden keresztül érkezünk be. A falu 1699-ben mezővárosi rangot és vásártartási jogot kapott. Az útvonal a Kisboldogasszony-templom mellett halad el, mely már 1312-ben állt. Ebből a templomból csak a szentély maradt meg, mely ma kápolnaként szolgál.

A falu szélén egy földúton folytatódik az út, ahol már feltűnik az Jaslovské Bohunice-i atomerőmű is. Ekkor már a hozott víz is elfogyott és nagyon meleg volt. A faluban, hétköznap lévén, a házaknál nem lehetett látni senkit sem. A földút kezdeténél gyümölcsfákba botlik az ember, ami nagyon jól esik a szomjoltásra.

Sajnos egy, keresett földút már nem létezett, ezért a földútról korábban kellett kimenni az útra, mely mellett kicsit hosszú volt a begyaloglás. Egy kis hűs, fás rész után egy hosszabb, famentes rész következett a földúton, mely nagyon kimerítő volt a tikkasztó hőségben. Itt ajánlott a megfelelő vízmennyiség! Itt is megtapasztalhatta a zarándok az Isteni gondviselést, mivel egy kukoricáson és cukorrépa földön haladt keresztül, ahol előtte öntözhettek és a csapok nem voltak megfelelően (vagy nem is lehet) elzárva. Így a vándor a csorgó vízben felfrissülhetett, akkor is ha ez néhol a körülötte keletkezett sár miatt lehetetlen volt és kerülni kellett kicsit.

Hosszan kellett menni az út mentén, majd pedig a három részre oszló faluban is. A falu központjában levő templom mellett található egy szép, gondozott park, ahol lehetőség van a megpihenésre és üzletbe is lehet menni.

A közel 2300 lakosú Jaslovské Bohunice falu 3 falu egyesítésével jött létre, mégpedig Jászló (Jaslovce), Apátszentmihály (Bohunice) és Pagyár (Paderovce). A faluba először Jászlón keresztül érkezünk be, ahol egy neobarokk kastély (1787)  is található, melyet Dezasse Ferenc építette, akinek az 1825-ben épített sírboltja a temetőben látható. A faluközpontban levő Szent Mihály-templom (1832-36) már Apátszentmihályon van. Főoltára 1871-ből, orgonája 1841-ből származik. Az út során csak Pagyár falurészt nem érintjük.

A falut az atomerőmű felé hagyjuk el az úton, átkelünk egy patakon, majd letérve az útról, az utunkat egy köves földúton folytatjuk, tisztes távolságból figyelve az erőművet.

Ezen az árnyas úton elérjük Alsórados (Radošovce) 400 lelket számláló falucskáját, mely 1899-ig Radosócz néven szerepelt és 1206-ban említik először. A falu temetőjében található a templom is, ahol az épület előtt egy szép, fából faragott szobrot is láthatunk.

A falu főutcáján keresztülmenve, majd arról letérve egy köves, emelkedő földúton folytatódik az út. Más irányból, de ismét látható a tájat uraló, gőzölgő atomerőmű. A kedves, árnyas és enyhén kanyargó földúton haladva számos hegyvonulatra lehetünk figyelmesek. Előttünk a Kis-Kárpátok vonulata látható.

Kátló (Kátlovce) falu felett haladunk el, majd az út a falu felé veszi az irányt. Az 1100 fős falu 1899-ig Kátlócz néven szerepel. A faluban egy Szentlélek-templom is található.

A bejárás a falu feletti Szűz Mária oszlopnál /27,4 km/ és a körülötte levő parknál, keresztnél ért végett. Nagyon szép, gondozott kegyeleti hely, szakrális műemlék.

A szomszédos Dejte falucskában jól esett a nagy meleg után a fagylalt. A legközelebbi bejáráson ezt is érinteni fogjuk.

Délután 5 óra előtt indult a busz Dunaszerdahelyre Nagyszombatból, amiben jól esett megpihenni a napi fáradtságok után. A szép természet, látnivalók, az út során megtapasztalt Gondviselés és a baráti beszélgetés, segítség mindezt (az út során tapasztalt nehézségek) feledtették a zarándokkal.