Zoboralji zarándokok a NEK-en

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson jártunk

Több mint nyolcvan év után ismét Budapest volt otthona a sokszínű, valamennyi korosztály lelki- és kulturális igényeit kielégítő programsorozatnak, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak.

   A Via Mariae polgári társulás sok rendezvénye ismert Nagykéren is, amelyen idestova 10 esztendeje szinte rendszeresen részt vesznek a falu polgárai is, zarándokolva határon innen és határon túl. Ezért úgy éreztük, hogy kihagyhatatlan alkalom ismét útra kelni arra a négyévente megtartott világeseményre, amely az idén karnyújtásnyira volt otthonunktól. Nem volt kérdéses, hogy a 2020 őszéről elhalasztott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus /NEK/ néhány programjára egy buszravalóan összejöjjünk, útrakeljünk, hogy aztán  szeptember 11-én és 12-én Budapesten legyünk.

   A 32-fős csapat megérkezvén a fővárosba pakkjainkat elhelyezve a szálláson, igyekeztünk mihamarabb belecsöppenni a különleges hangulatot varázsoló eseménydús helyszínek egyikébe, mely a Szent István bazilikában és környékén zajlott. A székesegyház megtelt padjaiban előadásokat, lelki örökségünk ápolására vonatkozó tanúságtételeket hallgatunk meg, és csodálhattuk a belső tér díszítményeinek festményeit, szobrait, műalkotásait.

   Ezután kijutva a térre láttuk a zarándokcsoportok tengernyi tömegét, mely már a Kossuth téri szentmisére tartott, s mivelhogy ott gazdag felvezető műsor volt, csoportunk szintén igyekezett mihamarabb a beregisztrált zarándokok szektorába eljutni. Amikor odaértünk, újabb élményként elsősorban a NEK Erdő Péter bíboros által megbízott hírnökeinek zenei összeállítású programját élvezhettük. Csakhamar az egész Parlament előtti tér és utcák teljesen megteltek emberekkel, zarándokok ezrei érkeztek, köztük ismerősökkel, zoboralji, csallóközi, nagykéri zarándokokkal találkoztunk.

   Mindenki a nap csúcseseményére érkezett, amely 17 órakor kezdődött. A magyar bíboros elnökletével teológusok koncelebrálásával a szentmise csodálatos hangulatával, Erdő Péter homíliájában a NEK lényegéről, jelentőségéről, üzenetéről szólt, mely oly lényeges a keresztény világ számára. Hangsúlyozta a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alapvető célját, hogy elmélyítse és tudatosítsa a katolikus hívekben, az egyház életének forrását és csúcsát jelentő Eucharisztiát, mely erőforrás is egyben.

   A szentmisét körmenet  követte a Hősök tere irányába. Kellemes szeptemberi esti hangulatban cserkészek, önkéntesek és biztonsági őrök készséges iránymutatása segítsége, a több százezres tömeg éneke kitörölhetetlen mély, pozitív nyomot hagyott bennünk, annak ellenére, hogy a körmenet hossza 3,5 km, időtartama mintegy 3 óra volt.

   Másnap, vasárnap korán ébredtünk, hisz az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ünnepi zárómiséjére 11:30-tól került sor a Hősök terén, ahová biztonsági okból csak gyalogosan, ellenőrző kapukon át tudtunk bejutni. Budapest utcáin szinte mindenki Ferenc pápa érkezését várta, aki csakhamar a számunkra kijelölt szektor előtt végigvonult papamobiljában viszontüdvözölve a tömeget. Megkezdődött a pápai szentmise, amelyen a kétezres énnekkarban berencsiek és koloniak is meghívást kaptak  szerepelni /ez mindenképpen elismerés, kitüntetés volt a zoboralji kórusok számára/. Számunkra pedig ajándék volt a pápa bíztató szavait hallgatni:engedjük, hogy a találkozás Jézussal az Eucharisztiában átalakítson bennünket, ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket, Szent Istvánt és Szent Erzsébetet is. Ez a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egy út végét jelenti, de legyen még inkább egy kiindulópont. Ha Jézus nyomában járunk, ez arra hív bennünket, hogy előre nézzünk, hogy befogadjuk a kegyelem átformáló ajándékát.” Történelmi eseményen voltunk, hisz a szentmisén I. Bertalan konstantinápolyi ökumenikus pátriárka és Hilárion volokalamszki metropolita, a moszkvai patriarkátus külügyi felelőse is részt vett.

   Amikor véget ért a nem mindennapi, vasárnapi, pápa által celebrált szentmise, még nem tudtuk, hogy újabb meglepetésben lesz része zarándokcsoportunknak. A hazainduló autóbuszt várva, Böjte Csaba erdélyi szerzetes toppant elénk, akivel rövid eszmecserét folytatva sikerült egy csoportképet is készíteni.

   Ilyen élményekkel, sok várt és váratlan szép emlékkel gazdagodva indultunk hazafelé. Kissé fáradtan, de annál nagyobb értékkel, lelki útravalóval tértünk vissza otthonainkba. Kanyicska Ilona szervezése alatt újra egy sikeres rendezvény valósult meg.

 

Patay Péter, Nyitra